Életmódtanácsadó.hu

Az élet kezdetén az ember – újszülöttként - magától tudja, mit enne, mi a jó neki. Csak akkor eszik, ha éhes, és visszautasít mindent, ha tele van a hasa. Ilyenkor még érzékeljük testünk jelzéseit, az éhségérzetünket. Aztán egyszer csak elkezdünk nem odafigyelni ezekre a jelzésekre, és itt kezdődnek a problémák.

A cumisüvegből etetett babákat rendszerint anyukájuk is arra készteti, egyen még egy kortyocskát, tüntesse el az előre kimért mennyiséget. Aztán a kisgyerekektől elvárják, hogy „nyalják” tisztára a tányérjukat, és gyakorta édesség jutalommal késztetik erre őket. A szülők jót akarnak, de mégis arra tanítják a gyerekeiket, hogy a testük „beépített”, természetes jelzéseit ne vegyék figyelembe.

Különféle éhségek

Nyerjük vissza azt a képességünket, hogy csak akkor és annyit együnk, amennyire éhesek vagyunk. Manapság szinte senki nem akkor eszik, amikor tényleg éhes. A legtöbben akkor étkeznek, amikor pszichológiai éhséget éreznek. Csábíthat a reklámban látott hamburger, máris úgy érezzük, éhesek vagyunk. Ebédelünk ebédidőben, vacsorázunk vacsoraidőben. Eszünk, ha unatkozunk, ha szomorúak vagyunk, vagy ha idegesek. Az ilyen éhséget nevezzük pszichológiai éhségnek.

Az első lépés, hogy megkülönböztessük ezeket a fizikai éhségérzettől. A legtöbbünknek ez már nem megy. Talán abból kellene kiindulni, mikor is ettünk utoljára. Ha nemrégen ettünk, és még mindig – vagy már megint – éhesnek érezzük magunkat, először gondoljuk végig, az okát.

Egy kis segítség, ahhoz milyen érzelmek okozhatnak indokolatlan étvágyat

• fáradtság,
        • letörtség,
               • magányosság,
                      • bizonytalanság,
                                • bűntudat,
                                         • féltékenység,
                                                    • boldogság,
                                                              • izgatottság,
                                                                      • csalódottság,
                                                                                • szomorúság,
                                                                                            • halogatás

Honnan tudjuk hát, hogy tényleg éhesek vagyunk-e?

Hogyan szerezhetnénk vissza csecsemőkori képességünket?

Aztán figyeljük meg, miért is eszünk túl sokat

A fentiekre odafigyelve csak akkor együnk, ha tényleg kezdünk éhesek, lenni, ez a 4. pont, és hagyjuk is abba az evést, ha elérkezel a 6. pontig, azaz kellemesen tele vagyunk. Akár naplót is vezethetünk, mikor mit érzünk, és mennyit ettünk. Az is meglehet, hogy addig halogatjuk az evést, amíg már koncentrálni sem tudunk, akkor viszont bezabálunk, túlesszük magunkat. Ha megfigyeljük, mire hogyan reagálunk, könnyebben tudunk változtatni. A változtatás azt jelenti, ezen túl jobban odafigyelünk a testünkre, és így könnyű lesz egy nekünk való, egészséges testsúlyt elérni és megtartani Arról nem beszélve, hogy megérezhetjük, mennyivel nagyobb élvezet olyankor enni, amikor éhesek vagyunk.

Testünk megismerésében segítséget jelent, ha ismerjük testfelépítésünket és szokásainkat.

< Vissza